Alapvetően városi gyerekként nekem szerencsém volt egy városi, és egy vidéki nagymamához is. Mindkettőjüket a mai napig nagyon szeretem, de ha őszinte akarok lenni, az igazi vakációzás, a máig élő élmények és emlékek, a vidéki nyaralások során születtek... a nagymama kertjében, a szőlőhegyen, a falu temetőjében, a kukoricaföldön, és még sorolhatnám.
És szerencsém volt egy olyan városi nagyapához, akinek mindene volt a föld, a kert. Aki hajnalban kiment a közeli kistelepülésen lévő zöldséges kertjébe, hogy onnan kosárszámra hozza haza nekünk a friss gyümölcsöket, zöldségeket. Amiknek egy részéből persze, - nagyanyám szorgos kezeinek hála -, lekvár, befőtt, paradicsomlé készült télire. A másik nagyapám - a falusi nagyapa -, malacokat tartott, amíg az erejéből kitelt, és tyúkokat. És saját szőlője is volt. Így mindig jutott egészséges hús, igazi tojás, jó minőségű élelmiszer az asztalunkra. Az egész család asztalára.
Miért ne ehetnénk rendszeresen napon érlelt zöldséget és gyümölcsöt, vagy rakhatnánk el télire, mint nagyapáink és nagyanyáink? Szeretném, ha a leendő gyerekeim, és egyáltalán a most növekvő generáció megtapasztalhatná mindezt a csodát.
És most nézzük a vidéki nagymamák oldalát...
Vidéken a munkanélküliség jelentősen magasabb, mint a városi térségekben. Ugyanakkor tény, hogy egy családi gazdaság 3-4 családnak tud élelmiszert adni. Viszont, mivel öregszik a vidéken élő lakosság, sok esetben a "nagymama" már nem bírja ellátni a kerti munkák jelentős részét, a fiatalok pedig, jórészt a munkanélküliség következtében, a városokba költöznek.
Az ilyen helyzetben lévőknek hasznos lehet, ha gyermeküket tudatosan nevelő szülők, vagy nagymamát kereső fiatalok felveszik a kapcsolatot velük, és akár besegítve a ház és a kert körüli teendőkben, akár a szállásért vagy élelmiszerért ott hagyott ellenszolgáltatással segítenék egymást.
Fontos látni azonban, hogy az aktív, tenni akaró emberek tudnak ebben a rendszerben fejlődni, fejleszteni, élő kapcsolatokat kiépíteni. Magától ez sem megy, és sem az alapítvány, sem akármilyen angyali jóság önmagában nem tudja megvalósítani a célokat.
Célom, hogy...
egy olyan kapcsolati háló alakuljon ki, amelyben a személyes élményeken, kontaktusokon keresztül a vidéki és a városi ember, az idős és a fiatal generáció találkozhat, tapasztalatot cserélhet. Hogy ne idegenként, hanem tanítóként, segítőként tekintsünk egymásra. Hogy gyermekeink úgy nőjenek fel, hogy megtapasztalják honnan jön a tej, a tojás, milyen íze van a nyers sóskának, hogyan lesz mézünk, milyen illatos is az akácfa virága, és sorolhatnám hosszasan.
Pályázatom célja, hogy...
a Nagymama Alapítvány munkáját segítve, ahhoz kapcsolódva tehessek jót mind a városban felnövő fiatal generációért, mind pedig a vidék hagyományos családi gazdaságaiért.
Fontosnak tartom mindezek megvalósulását egyrészt gazdaságilag (legkisebb termelési egységek erősödése, érdekszövetségek létrejötte), másrészt társadalmilag és szociális szempontból (város - vidék kapcsolat újraértelmezése, idősek tisztelete, föld szeretete) Magyarország jövője szempontjából.
Bejegyzések
Detti! ez nagyon klassz, tényleg! puszi, Manka
VálaszTörlés